Amióta véget ért a második csecsen háború, a külföld ritkán értesül arról, hogy kisebb, elszigetelt fegyveres összecsapások azóta is folyamatosan történnek az Oroszországhoz tartozó autonómiában.

Az utóbbi hónapokban különösen a többi, muzulmánok lakta észak-kaukázusi köztársaságban - elsősorban Ingusföldön és Dagesztánban - lángolt fel az ellenállás. Alig múlik el nap anélkül, hogy az orosz újságok és hírügynökségek ne számolnának be lövöldözésekről, robbantásoktól, terror- és megtorló akciókról.

A mintegy 700 ezer lakosú Ingusföld (Ingusetia) Csecsenföld és Észak-Oszétia között terül el. Lakosai etnikailag a csecsenek közeli rokonai, a szovjet időkben egy köztársaságot alkottak velük. Elnöke Murat Zjazikov, az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) volt tábornoka.

A Zjazikov autókonvoja elleni fegyveres támadás csupán egy volt a három nyári hónap alatt Ingusföldön elkövetett 40 terorrakció közül. Azóta ismeretlenek gránátvetővel lőtték a nazranyi polgármester házát, megölték az FSZB egyik alezredesét, Karabulakban tűz alá vették a szövetségi belügyi csapatok táborát, Malgobekben felgyújtották egy orosz család házát stb. Ugyanebben a Malgobekben hatósági kihallgatás közben életét vesztette egy harmincéves férfi. Ez véletlenül kiderült. De hogy terrorelhárítás címén hány békés vagy békétlen lakost ölnek meg a szövetségi hatóságok és csapatok (amelyeknek létszámát a köztársaságban tavaly megháromszorozták), többnyire rejtve marad.

Ingusföldön, ahol a két csecsen háború idején béke honolt, ma nap nap után halnak meg emberek olyan akciókban, amelyek „úgy kezdődnek, hogy valaki visszalőtt”.
„Robbanás fenyeget Ingusföldön” - figyelmeztetett a közelmúltban az RBK Daily című moszkvai gazdasági napilap. A jelenség mögött számos ok húzódik meg. Ezek egyike, bár valószínűleg nem a legfontosabb, a köztársaságot sújtó általános munkanélküliség, a kilátástalan nyomor.

Sokan említik az okok között a korábbi népszerű elnök, a higgadt hazafi, Ruszlan Ausev felváltását Zjazikovval is, akit a Die Welt „Putyin bábjának” nevez. Az ő nevéhez fűződnek az állítólagos muzulmán szakadárokkal való tömeges leszámolások. „A helyzetet az teszi veszélyessé, hogy a szövetségi erők legyilkolnak mindenkit, aki útjukba kerül, aztán az áldozatokat terroristáknak kiáltják ki” - mondta Julija Latinyina orosz újságírónő a The Christian Science Monitor című bostoni lap munkatársának. A Memorial nevű orosz emberi jogi szervezet adatai szerint 2002 és 2006 között minimum 400 embernek veszett nyoma Ingusföldön. (Ebben nincsenek benne az Észak-Kaukázusban máig is nagyban dívó menyasszonyrablások áldozatai.) „A biztonsági erők éjnek idején magánházakba törnek be, és békés embereket hurcolnak el. A sötétség beállta után az utcákon bárkit megállíthatnak, megverhetnek, vagy akár meg is ölhetnek anélkül, hogy igazolnák magukat, vagy hogy közölnék, mivel gyanúsítják az illetőt” - nyilatkozta Uszam Bajszajev, a Memorial nazranyi aktivistája.

Életkép egy grozniji utcán
Fotó: Reuters

Emellett a múlt év végén ismeretlen fegyveresek négy alkalommal nem ingus nemzetiségű családokat és pásztorokat támadtak meg. Az orosz média szerint ezeket az akciókat arab „dzsihádisták” hajtották végre, hogy ezzel provokálják Moszkvát még kegyetlenebb megtorló műveletekre. A Vremja Novosztyej című moszkvai lap az al-Kaida ingusföldi embereit vádolja a támadásokkal, akik a helyi fegyvereseket kiképezik, és akik ötezer dollárt fizetnek minden egyes ilyen akcióért. A szövetségi hatóságok gyakran hivatkoznak arra, hogy az összecsapások, támadások szervezője a szakadár csecsen elnök, Doku Umarov, aki most is Csecsenföld déli részén bujkál 200-250 emberével, és át-átcsap Ingusföldre is. Umarov egyébként nemrégiben, történetesen Vlagyimir Putyin születésnapján kikiáltotta a Kaukázusi Emirátust, amelynek természetesen ő a feje. Ha régebben tagadta, hogy kapcsolatban áll az al-Kaidával, mostani felhívásában már nemcsak Oroszországot nyilvánította ellenséggé, hanem „Amerikát, Angliát, Izraelt és mindazokat, akik hadat viselnek az iszlám és a muzulmánok ellen”. (Ez még a londoni száműzetésben élő szakadár csecsen külügyminiszternek, Ahmed Zakajevnek is sok volt, és weboldalán úgy nyilatkozott, hogy „a Kaukázusi Emirátus kikiáltása ellenkezik a csecsen nép érdekeivel”.)

mások szerint az ingusföldi események mögött Ramzan Kadirov, az „oroszbarát” csecsen elnök áll, aki felajánlotta segítségét az ingusföldi ügyek „rendezéséhez” úgy, hogy visszacsatolja Ingusföldet Csecsenföldhöz. Az utóbbiban egyébként viszonylagos a nyugalom, leszámítva egy-két partizán-, majd azt követő partizánvadász akciót. A sokat szenvedett fővárosban, Groznijban az utóbbi időben megfordult külföldiek rendről, újjáépítésről számolnak be. Ezt egyrészt a Kadirov-klán fejvadászainak kegyetlen terrorjával, az ellenálló vezérek rokonainak túszként tartásával, másrészt a két háborúban tönkrement infrastruktúra és lakásállomány rendbetételéhez nyújtott jelentős szövetségi (moszkvai) támogatással magyarázzák, és azzal, hogy a Csecsenföldön kitermelt kőolaj feketepiaci értékesítése révén nyert bevételből az elnök egy keveset közcélokra is juttat. (A most harmincegy éves Ramzan Kadirov atyja, Ahmed Csecsenföld főmuftija volt, és két háborúban harcolt a szövetségiek ellen, míg aztán át nem állt az ő oldalukra, amiért a mudzsahedek megölték.)

Az Észak-Kaukázusban jelentkező iszlamista megmozdulások azonban nem korlátozódnak Csecsen- és Ingusföldre, hanem mindinkább kiterjednek a szomszédságra is. Az utóbbi hónapokban a szövetségi erők elleni sorozatos rajtaütésekről érkeznek jelentések Dagesztánból (járási rendőrfőnököt öltek meg, merényletet terveztek a köztársasági belügyminiszter ellen, középiskolásokat akartak túszul ejteni stb.) és Kabard-Balkárföldről (lelőttek kilenc állambiztonsági embernek vélt vadászt, felrobbantottak egy autóbuszt, stb.). A helyi rendfenntartók ugyan gyakran dicsekednek azzal, hogy a fegyveres ellenállást gyakorlatilag már felszámolták, az orosz média sűrűn számol be olyan esetekről (a televíziók ezeket az akciókat helyszíni riportokban mutatják), amikor a szövetségi csapatok, kommandósok lángszóróval, harckocsik támogatásával füstölnek ki lakóházakból mudzsahedeket.

A térségben a helyzet ma természetesen egészen más, mint amikor Moszkva tüzérségi és légierőt vetett be a csecsen függetlenségért harcolók ellen. Ami jelenleg néhány észak-kaukázusi köztársaságban végbemegy, jobbára nem katonai, csak rendészeti kezelést igényel. Egyelőre…

Kulcsár István beszámolója