Az újabban megnyílt (elsősorban orosz) levéltárak adataira alapozva olyan tanulmányok sora lát napvilágot, amelyek átértékelik a múltat, s ezzel részben a magyar katona  szerepét is. Ezek a munkák egyelőre csak szűk körben ismertek. 

Végh Ferenc a honvédség vezérkari főnöke volt: tanulmányát a minisztérium folyóiratában, a Haditechnikában   jelentette meg a közelmúltban.    (A tábornok is többségében orosz forrásokra, elsősorban Viktor Szuhorovra hivatkozik.)

Ha majd a széles közvélemény  előtt is ismertek lesznek ezek az elméletek, nyilván heves vitákat váltanak  ki.

Sztálin különösen a gazdagabb parasztokra vadászott, akiket „kulák”-nak nevezett.

Ez a csoport nem volt hajlandó a kollektivizálásban részt venni, és ezért a biztonsági szervektől brutális megtorlásokat szenvedtek el. Volt néhány nyílt forradalom, de főképpen passzív  ellenállást tanúsítottak. Szétrombolták a szerszámaikat, felégették a földeket és lemészárolták az állatállományt. Az állam ezután lezárta az üzleteket és raktárakat, amivel hatalmas éhínséget okozott.

Mi lehetett a GULAG létrejöttének igazi oka? Milyen hatékonysággal játszott szerepet a kényszermunka-tábor az iparosításban? Mi vezetett végül a GULAG felszámolásához?

Meglepő tények és összefüggések Leonyid Borodkintól, a moszkvai Lomonoszov

Egyetem professzorától.

Kolhozosítás és rabosítás mint az állam fejlődésének kulcsa

A GULAG létrejöttének politikai és gazdasági okai szétválaszthatatlanul összefonódtak – állította a nemzetközi hírű tudós a Russzkaja Zsizny című lapnak adott interjújában.

Hogy e szám nagyságát érzékelni tudd, megközelíti a munkatáborokban elpusztult összes zsidó áldozatok számát (300 000), akikre világszerte Holokauszt címen emlékezünk!

2000. május 31-én került sor a Politikai Áldozatok Napján kegyeletes aktusra  Szpaszkban. A tábori temető területén felavatták az itt eltemetett magyar hadifogoly-áldozatok emlékművét.  

A csendes megemlékezésen jelen voltak a magyar honvédelmi és külügyi tárcák, továbbá az egyházak magas rangú képviselői, valamint a Kazahsztánban élő magyarok kulturális közösségének vezetői.

A Szovjetunió évtizedeiben a hivatalos történelemírás és a propaganda “csak a szépre emlékezett” a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatokban – az utóbbiaké nemkülönben.

Magyar viszonylatban ennek megörökítését szolgálta a moszkvai Folyami pályaudvar (Recsnoj vokzal) metróállomás mellett 1976-ban felavatott emlékmű is.

A liget eme ékessége a két ország és a két nép felhőtlen viszonyát volt hivatott kifejezni a művészet eszközeivel.

Emlékérem, amelyet a Budapest ostromában részt vevő szovjet katonák kaphattak meg.

A hátlapon a dátum: 1945. február 13.: