Moszkvában két világ van. Az egyik a föld felett a Kremllel, a Vörös térrel és a Novogyevicsi kolostorral. A másik világ a föld alatt található és semmiképpen sem rosszabb a fentinél.

A moszkvai metró az első négy között

Moszkva a világ egyik leghatalmasabb metropolisza a maga több mint tízmilliós lakosával. Metróhálózata sem marad le a legnagyobb világvárosok földalatti rendszereitől. Bár igaz, hogy nagysága csak a negyedik a londoni, a párizsi és a New York-i metró után, mégis a moszkvai metró szállítja a világon a legtöbb embert. Moszkva lakossága nagyobb részben a belvárost körülölelő külváros és lakótelep "birodalmakban" lakik, ezért a metró elengedhetetlenül szükséges a sokmilliós tömeg munkába- és hazaszállításához.

A moszkvai metróba nem mindegy, hogy hol csöppenünk be. Ha egy olyan állomáson ereszkedünk le az "alvilágba", ami már a sztálini idők után épült jóval, akkor nagyobb eséllyel egy funkcionalistább, egyszerű kidolgozású építészeti megoldás vesz minket körül. Ha azonban az 1935-1953 közötti időszakban átadott vonalak egyikének állomását pillantjuk meg először, akkor rögtön egy álomvilágba érkezünk. Bár a metrót természetesen azért tervezték, hogy minél nagyobb számú embert minél gyorsabban A pontból B pontba eljuttassanak, a moszkvai metrónál ez csak egyike volt a figyelembe veendő szempontoknak. Az első metrókat, mint például a londoni vagy akár a világ harmadik földalatti vonalának számító budapestit még igényesen kivitelezve, de lényegében minden cicomától mentesen tervezték és építették meg. Ezeknek a vasutak építőinek valószínűleg semmilyen ideológiai szándékuk nem volt alkotásaikkal. Nem így a moszkvai metró építőinek vagy talán inkább építtetőinek, a kommunizmus birodalmának teljhatalmú urainak.

A kommunizmus utópiája a föld alatt

Moszkva első metróvonala 1935-ben Sztálin megerősödésének kezdetén nyílt meg. A cél nem csupán az volt, hogy a proletár tömegeket eljuttassák a gyárakba és vissza. Ennél Sztálin sokkal többet akart. Egy olyan világot akart teremteni bizarr módon a föld alatt, ami az emberek ideológiai nevelését is szolgálja. A metró architektúrájának köszönhetően a mindennapos utazások során a Szovjetunió hősei, vezetői, értékei észrevétlenül lopták be magukat a dolgozók szívébe. A metró világa kicsit a jövőbe ígért kommunizmus világát hozta időben előre. Az utasok a szerelvényeken utazva kárpótolhatták magukat amúgy szegényes tárgyi környezetük és lepusztult életterük miatt. Az állomások kivitelezése a legdrágább és legjobb minőségű anyagok felhasználásával történt. Semmivel sem spóroltak. Lehet, hogy az emberek órákon keresztül álltak sorba a jegyre kapott rossz minőségű élelmiszerekért, de a metróba lejövet kárpótolhatták magukat a kommunista Szovjetunió gazdagságának hitével.

Tematikus állomások

Néhány állomás a Szovjetunió akkori tagköztársaságainak életét mutatja be. Ilyenkor művészi kidolgozottságú mozaikok vagy mázas csempék elevenítik meg a Belorusz vagy Ukrán Szocialista Köztársaság mindennapjait. Láthatjuk, ahogy a parasztok vetnek és aratnak a kolhozban, a munkások egy víztározót építenek, vagy éppen pionírok köszöntik Lenin elvtársat. A jelenleg is igen nagy becsben tartott Lenin amúgy is állandó visszatérő alak az állomások mozaikjain, freskójain vagy ólomüveg ablakain. Csak a moszkvai metróban több száz Lenin ábrázolás található.

Vannak aztán olyan állomások, melyek barokk bálteremre hasonlítanak.

Kievszkaja sztáncija

De olyan állomás is épült, amelybe megérkezvén nem lehet nem arra gondolni, hogy egy díszes templomba érkeztünk.

Erre utalnak az orosz ikonművészet formavilágára emlékeztető mozaikábrázolások vagy a középkori katedrálisok rózsaablakaira emlékeztető ólomüveg díszítések. Sztálin tudatosan játszott rá az orosz ember kollektív tudatalattijában létező motívumrendszerre.

A kommunizmustól meglehetősen távol álló vagy éppen vele homlokegyenest ellentétes korszakok stílus- és formavilágát alakította át csekély mértékben és kommunista szimbólumokkal vegyítve saját céljaira használta fel az így kapott egyveleget.

Csodálat és félelem

Olyan állomáson is jártunk, ahol a Vörös Hadsereg katonáinak stilizált szobrai állnak minden boltív mellett. Olyanok, mintha csak arra várnának, hogy a legalkalmasabb pillanatban lecsaphassanak a sötétben bujkáló rémhírterjesztő ellenforradalmárokra.

Személyes kedvencem a szovjet ipar eredményeit és munkáját bemutató állomás architektúrája. Az egyik legnemesebb márványból készült domborművön munkások éppen egy ágyút szerelnek össze. De a tucatnyi domborművön találunk teherautót javító, termékeket betakarító, vasöntődében dolgozó, de repülőgép propellerével bajlódó munkásokat is. Természetesen minden életkép szigorúan márványból készült.

Ha valaki alaposan meg akarja ismerni a moszkvai metró világát, egy-két óránál jóval többet kell eltöltenie az állomásokon sétálgatva. Kis ízelítőt azonban már tíz-egynéhány állomás megtekintése után kaphatunk. Ha Moszkvába látogatunk, semmiképpen se hagyjuk ki a föld alatti világ tanulmányozását!

forrás: go!utazás