Oroszországban 2000 óta töretlenül zajlik a stratégiai iparágak visszaállamosítása. Először az olaj- és gáziparban vette vissza a központi kormányzat az irányítást, most pedig már a bankrendszer és a fémipari, nyersanyagkitermelő cégek vannak napirenden. Az államosítási törekvések - amelyeket hivatalosan szinte hetente cáfol vagy megerősít a moszkvai kabinet, illetve az elnöki adminisztráció valamelyik embere - a válsággal új lendületet kaphatnak. Az eladósodott tulajdonosok ugyanis csak az államban bízhatnak, ám a kormány cserébe várhatóan részvényeket kér majd.

Az orosz milliárdosokat hosszú évekig mindenki irigyelte, a világ leggazdagabb embereinek ranglistáit elárasztották a moszkvai, szentpétervári és szibériai újgazdagok. Londonban egymás után vásárolták a luxusvillákat az orosz oligarchák, akikről mostanra - legalábbis részben - kiderült, honnan van pénzük. A multimilliárdosok ugyanis úsznak az adósságban. Lehet - sőt nagyon valószínű -, hogy potom pénzért szerezték a kilencvenes években az elsősorban nyersanyagkitermeléssel és feldolgozással foglalkozó cégeiket, de azok működtetéséhez hatalmas hiteleket vettek fel.

Most azonban, amikor a hitelválság miatt drágulnak és szűkössé váltak a pénzügyi források, a globális lassulás miatt pedig esnek a fémárak és az energiahordozók is olcsóbbak lettek, nehéz helyzetbe kerültek az iparholdingok tulajdonosai. Megtartani csak akkor tudják cégbirodalmukat, ha megfelelő finanszírozást is találnak hozzá. Márpedig Oroszországban egyre nő az állam súlya a pénzpiacon, a külföldi hiteleiket pedig egyre nehezebben tudják törleszteni az orosz iparmágnások.

Ötszázmilliárd dollár adósság, nyolcadára csökkent vagyonok

Az orosz magánszektor külföldi adósságállománya mindeközben 500 milliárd dollárt tesz ki, és ebből 130 milliárd jár le idén - leglábbis az orosz központi bank adatai ezt tükrözik. Igor Suvalov miniszterelnök-helyettes azonban márciusban gyorsan kijelentette: az orosz állam nem vállalja át ezeket az adósságokat.

Az orosz milliárdosok nehéz helyzetét jól mutatja, hogy míg a Forbes magazin összesítésében tavaly még nyolcvanheten szerepeltek, azóta egy év alatt 250 milliárd dollárt vesztettek, és mindössze harmincketten maradtak a világ leggazdagabbjainak ranglistáján.

Az amerikai Forbes magazin szerint a Ruszal alumíniumipari cég fő tulajdonosának, Oleg Gyeripaszkának vagyona az elmúlt évben egynyolcadára apadt, vagyis 28 milliárd dollárról 3,5 milliárdra csökkent. Hasonlóan rossz évet tudhat maga mögött a másik fémipari mogul, Alekszej Mordasov, aki a Szeversztal acélipari céget birtokolja. Ez Oroszország legnagyobb acéltermelője, de Mordasov vagyona egy esztendő alatt 21,2 milliárdról 4,3 milliárdra zuhant. A Sistema (Szisztyema) holdingot irányító Vlagyimir Jevtusenkov vagyona Gyeripaszkáéhoz hasonlóan nyolcadára csökkent, jelenleg 1,2 milliárd dollárja van, a korábbi tízzel szemben.

A megroggyant helyzetű multimilliárdosok közül most egyesek az orosz kormánytól várnak segítséget, de ennek komoly ára van: a putyini Oroszország alapvetően különbözik a jelcini vadprivatizációs érától. Putyin elnöksége és miniszterelnöksége óta, vagyis 2000-től kezdve az orosz állam lépésről lépésre szorítja ki az oligarchákat a legnagyobb vállalatok többségi tulajdonából. (Sokan közülük azért kisebbségi részvényesként is szépen boldogulnak.)

Szlovákiában a héten államosították a Jukosz maradványait

Az aktuális gazdasági válság tehát csupán felgyorsíthatja a kilenc éve zajló folyamatokat. A Gazprom, a Szibnyefty, a Jukosz gáz- és olajipari cégek részleges államosítása után úgy tűnik, most a fémipar és az autógyárak következnek. Az államosításkor azonban immár a gazdasági krízisre hivatkoznak a hatóságok, nem pedig a korábbi, büntetőeljárásokkal fűszerezett, nemzetközi felzúdulást keltő megoldásokat alkalmazzák.

Vlagyimir Putyin elnöksége (2000-2008) idején az egyik legnagyobb oligarcha, Mihail Hodorkovszkij börtönbe került. A 2003-ban letartóztatott és 2005-ben nyolc évre elítélt Hodorkovszkij cégét, a Jukosz olajválallatot feldarabolták, az utódok közül pedig a legjelentősebbet egy állami cég vásárolta fel. A Jukosz maradványai közül az egyik utódcég, a Yukos International éppen csütörtökön adta el 49 százalékos üzletrészét a szlovák Transpetrol olajszállító cégben a pozsonyi kormánynak.

Mindez azt jelenti, hogy a Jukoszt nemcsak Oroszországban, hanem részben még Szlovákiában is "visszaállamosították" - pedig Szlovákia az EU tagállama.

Folyamatosan szorulnak vissza

Hodorkovszkij nem az egyetlen az oligarchák közül, aki már a válság előtt kénytelen volt megválni bizonyos oroszországi érdekeltségeitől. Ilyen volt Borisz Berezovszkij, a Szibnyefty (Sibneft) egyik tulajdonosa, aki Oroszországban hatalmas médiaérdekeltségekkel is rendelkezett, és aki 2007-ben még külföldről akart forradalmat szervezni Vlagyimir Putyin akkori orosz elnök ellen. Ő szinte mindent feladott Oroszországban, és Londonba menekülve már csak emigránsként nézte végig, amint - távollétében - hazájában elítélik különböző bűncselekmények miatt.

Berezovszkijnál és Hodorkovszkijnál kevésbé exponálta magát Putyin-ellenfélként Roman Abramovics. Ő 2003-ban, tehát abban az évben vásárolta meg a brit Chelsea futballklubot, amikor Hodorkovszkijt letartóztatták. Abramovics ekkoriban adta át Oleg Gyeripaszkának a Ruszal alumíniipari vállalatban meglévő érdekeltségeit.

Gyeripaszka pedig alighanem most lesz kénytelen átengedni az ellenőrzést vagy annak egy részét az orosz államnak vagy más oligarcháknak. Abramovics korábbi hírek szerint azért ment bele az üzletbe Gyeripaszkával, mert az utóbbi jobb kapcsolatban volt Putyinékkal. Azóta kiderült, Gyeripaszka sem tarthatja meg teljes vagyonát.

A Szibnyefty esete a Jukosszal és a Gazprommal

Berezovszkij és Abramovics korábban közösen birtokolták a másik nagy orosz olajcéget, a Szibnyeftyet. Ezt a céget 2003-ban szerették volna egyesíteni a Jukosszal, ám Hodorkovszkij letartóztatása és a Jukosz csődje után kútba esett az üzlet. Egy év múlva, 2004-ben végleg felbontották a Jukosszal tervezett fúziót.

A Szibnyefty többségét 2005-ben felvásárolta az orosz Gazprom, amely ma már többségi orosz állami tulajdonban van. A Gazprom így olajipari ágazattal is rendelkezik. Jelenleg már Gazprom Neft (Gazprom Nyefty) néven működik tovább a jelcini érában létrehozott, és Borisz Jelcin államfősége idején privatizált cég.

Magát a Gazpromot is csak hosszas procedúrával sikerült Putyinéknak újra állami többségi tulajdonba venni. A különböző tranzakciók 2000 és 2005 között zajlottak le, részben más, tisztán - vagy tisztábban - állami cégek megszerezték a Gazprom többségét. Furcsa, de ebben az egyik legfontosabb ügyletet 2005-ben nyugati pénzből finanszírozták, amikor a Rosneft nevű állami dominanciájú orosz olajcég beszállt a Gazpromba.

Az utóbbi hetekben, a válság ad újabb lehetőségeket az orosz állam terjeszkedésére.

A kormányt 2008 tavasza óta Vlagyimir Putyin miniszterelnökként irányítja.

Az orosz állam most "mentőangyalként" lép fel: a krízis miatt megrendült helyzetű cégeket állami tulajdonért cserébe segítenék ki a kormányzati tervek szerint. Két nagy autógyár állami "mentéséről" szólnak a hírek, miközben a moszkvai kormányzat hol azt hangsúlyozza, hogy nem akar államosítani, hol pedig meglebegteti a mentőöv lehetőségét. Persze az állami beavatkozásnak komoly ára van, az eddigi tulajdonosok akár búcsút is inthetnek a cégeik feletti ellenőrzésnek.

Gyeripaszka van a legnehezebb helyzetben

Elsősorban Oleg Gyeripaszka cégei állnak az érdeklődés középpontjában. A tavaly még leggazdagabb orosz vállalkozó két hatalmas vállalata, az OAO GAZ autógyár és a United Co. Rusal (Ruszal) is bajban van.

Míg a Nyizsnyij Novgorod-i autógyárat valószínűleg megmenti a moszkvai kormány, a Ruszalnak kevésbé jók a pozíciói, és részben a többi oligarchától, részben pedig a külföldi hitelezőktől remélhet segítséget Gyeripaszka, ha nem akar az államhoz fordulni. Ez utóbbi elkerülhetetlennek látszik. "Ma az ásványkincsekre alapozó oligarcháknak nincs elég forrásuk ahhoz, hogy adósságaikat rendezni tudják, ezért sorsuk Vlagyimir Putyintól függ" - idézte a Reuters Oleg Kiszeljovot, aki az orosz iparvállalakozók szövetségének képviseletében nyilatkozott. (Kiszeljov furcsa alakja az orosz gazdasági életnek, a Renaissance Capital nevű cég éléről korábban zavaros körülmények között távozott, de karrierje nem közvetlenül kapcsolódott a Kreml hatalmi változásaihoz.)

Gyeripaszka tavaly már eladta a kanadai Magna cégben meglévő 20 százalékos részesedését és a német Hochtief építőipari mamutvállalatban lévő 10 százalékos pakettjét is értékesítette, de ez sem volt elég pénzügyi helyzetének rendezéséhez. 

Bajlódó autógyárak

Gyeripaszka nehéz helyzetét jelzi, hogy bajlódó autógyára miatt megszólalt egy másik orosz miniszterelnök-helyettes is. "A GAZ túl nagy ahhoz, hogy bukni hagyjuk" - mondta Szergej Ivanov. A GAZ adósságainak 30 százaléka három nagy orosz bankkal szemben áll fenn: a Szberbanknak, a VTB csoportnak és az állami érdekeltségű Vnyesekonombanknak tartozik az autógyár a Moscow Times értesülései szerint.

Ivanov mindenesetre óvatosan fogalmazott: "Nem akarunk mindent államosítani, csak ha ez elkerülhetetlen." Majd nyomatékosan hozzátette: "Ez az utolsó menedék." Ivanov szerint Nyizsnyij Novgorodban "a fél város" a GAZ-nak dolgozik. "Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a tényt, és segíteni akarunk az embereknek, hogy küzdjünk a munkanélküliség ellen" - mondta Ivanov.

A GAZ-t a húszas évek végén az amerikai Ford bevonásával alapították. (Gorkiji Autógyár - ennek az orosz elnevezése a GAZ. A cég székhelyének, Gorkij városnak a nevét időközben visszaváltoztatták Nyizsnyij Novgorodra.) A szovjet időkben a Volgákról volt talán a legismertebb a gyár, de a híres-hírhedt Pobjedák és az állami vezetőknek szánt Csajkák is innen kerültek ki.

Mi lesz a Ruszallal?

Ugyanakkor a Bloomberg információi szerint nem tervezi a moszkvai kormány Gyeripaszka alumíniumipari cége, a Ruszal feltőkésítését. Ellentmond mindennek zonban a Wall Street Journal (WSJ) értesülése, miszerint az államosítás mégsem kizárt a Ruszal esetében. Az alumíniumipari cég csütörtökön jelentette be, hogy csökkenti költségeit, és visszafogja termelését. A fém árának csökkenése miatt kényszerül a vállalat önkorlátozásra.

Ugyanakkor a cég menedzserei optimistán nyilatkoztak a WSJ szerint arról, hogy sikerül-e megegyezniük a hitelezőikkel. A lap úgy tudja, a Ruszalnak 16,8 milliárd dolláros adóssága van. A WSJ szerint a Ruszalt immár a csőd vagy az államosítás fenyegeti. Az is feltűnő, hogy a Ruszal menedzserei szerdán elemzőkkel tartottak megbeszélést, de ezen a találkozón nem vett részt Oleg Gyeripaszka, a vállalat fő tulajdonosa és vezérigazgatója.

Gyeripaszka tavaly kapott egy orosz állami banktól 4,5 milliárd dollárnyi hitelt, de úgy tűnik, ez nem volt elég. A multimilliárdos egy kisebb cége, egy könyvkereskedelmi lánc nemrégiben már csődbe ment, a Ruszal azonban sokkal nagyobb jelentőségű vállalat, így ennek esetleges összeomlása lényegesen komolyabb hatással járna.

A múlt hét végén a Ruszal állítólag megállapodott egy kisebbségi tulajdonosával, Mihail Prohorov multimilliárdossal, hogy 4,5 százalékos tulajdont kap Prohorov, aki lemond a céggel szembeni 2 milliárd dolláros követeléséről. Ugyanakkor a Ruszal további 800 millió dollár tartozását átstrukturálják - ezzel az összeggel szintén Prohorovnak tartozik a vállalat.

Nincs vége a hitelezők sorának

Gyeripaszka nem rendezte persze minden tartozását. Mihail Fridman - egy másik milliárdos - cége, az Alfa Bank egymilliárd dollárt követel Gyeripaszkától a Reuters hírügynökség szerint. Ami pedig a Ruszal külföldi adósságait illeti, nemrégiben kért kéthónapos türelmi időt a cég 7,4 milliárd dollárnyi hitel törlesztésére.

Bár az orosz hatóságok hangsúlyozzák, hogy nem akarják államosítani a Ruszalt, felvetődött e cég esetében is, hogy átalakítják a korábbi állami hitelt, és a 4,5 milliárd dollár fejében kötvényeket kapna az állam, amelyeket egy jövőbeni időpontban részvényekké lehetne átalakítani.

Szergej Ivanov szerint az állam azokat a cégeket nem engedi csődbe menni, amelyekben már most is részesedése van, viszont a magánvállalatok esetében a kormányzati segítség szelektív lesz.

Az AvtoVAZ sincs jó helyzetben

A kormány két autógyárat akar kisegíteni, a GAZ-t és az OAO AvtoVAZ-t. Ezek mellett szóba került egyébként még a Roszatom nevű atomipari cég neve is a kisegítendők között. Alekszej Kudrin pénzügyminiszter azonban egy héttel Ivanov nyilatkozata előtt azt mondta, hogy nem minden stratégiai fontosságúnak tekinthető céget mentenek meg a csődtől.

A másik segítségre váró cég, az AvtoVAZ egynegyede a Renault tulajdonában van (a gyár még a Szovjetunió idején a Fiattal való együttműködés eredményként jött létre, itt készülnek a Lada gépkocsik). Az AvtoVAZ-t szintén sújtja a válság, a gyár most csökkenteni tervezi a termelését - ezt  jelentették be. Március közepén az is kiderült, hogy tőkeemelésre lenne szükség a vállalatnál, több mint 700 millió dollárt szeretne bevonni a cég vezérigazgatója, Borisz Aljosin.

Az orosz kormányt áttételesen vonnák be a tőkeemelésbe. Az AvtoVAZ-nak három nagyobb tulajdonosa van jelenleg, mindegyik 25 százalék plusz egy részvényt birtokol. Ezek közül a Russian Technologies nevű cégben emelne tőkét az orosz állam a Moscow Times értesülései szerint, és így jutna friss forráshoz az AvtoVAZ is.

Persze nemcsak a termelővállalatok, hanem a pénzügyi szektor is megérzi a válságot Oroszországban. "Több száz bank mehet tönkre az év végéig Oroszországban, ami a hitelállomány 20 százalékét is érintheti" - mondta Pjotr Aven, Oroszország egyik legnagyobb magánbankjának, az Alfa Banknak, az elnöke. (Az Alfa Banknak tartozik Gyeripaszka, mint már említettük.)

Aven ezért arra szólította fel az orosz kormányt, hogy tegyenek lépéseket a harminc vezető bank gyors feltőkésítésére és jelentsék be előre, kik részesülnek támogatásban, hogy így újra be tudják indítani a hitelek áramlását.

Késve fizetik a hitelek tizedét

Alekszej Kudrin orosz pénzügyminiszter elismerte, hogy vannak gondok, ugyanis már 10 százalékot is elérte azon hitelek aránya, amiket csak késve fognak visszafizetni. Jelenleg a kormány azon dolgozik, hogy pénzt juttasson a bankoknak. Olyan kötvények kibocsátását is tervezik, amelyeket utána bankrészvényekre cserélnének.

Ez tehát megintcsak egyfajta államosítást jelentene, bár ez Nyugat-Európában és az USA-ban is előfordult az elmúlt időszakban. A brit Northern Rock jelzálogfinanszírozótól kezdve az amerikai AIG biztosítón át a Citibankig, a holland-belga Fortis bankbiztosítótól kezdve a francia Caisse d'Épargne-on át a brit Royal Bank of Scotlandig számos pénzintézet jutott állami forrásokhoz ilyen módon.

Ugyanakkor Oroszországban a válságnak és az államosításoknak más "szájíze" van. Régóta zajlik a ki nem mondott hatalmi harc az oligarchák és az állam között, Roman Abramovics hatalmas angliai befektetései is azt jelzik, az orosz milliárdosok szívesebben mentik a pénzüket külföldre, mint hogy otthon várják az államosítást. Igaz, az utóbbi hónapokban felvetődött, hogy Abramovics eladná esetleg a Chelsea-t, de ezt hevesen cáfolta a brit fociklub.

Borisz Berezovszkij, a Szibnyefty korá

bbi társtulajdonosa már korábban elhagyta Oroszországot. Abramovicson és Berezovszkijon kívül számos orosz iparmágnás húzódik külföldre, ahol nagyobb biztonságban érzi vagyonát. Kérdés, hogy az orosz kormányzat kihasználja-e ezt a lehetőséget, vagy a krízis elmúlásával visszafogottabb lesz az állami terjeszkedés.

prtnrPerjel (); var MyCikk = sysuri.substr(sysuri.lastIndexOf('/') + 1, sysuri.lastIndexOf('.') - sysuri.lastIndexOf('/') - 1); function commentMeghiv () { if (foglalt==0) { getComment(MyCikk, 'comments'); window.clearInterval(commentTimer); } } if (foglalt == 1) { var commentTimer=setInterval("commentMeghiv ()",500); } else { getComment(MyCikk, 'comments'); }