Oroszország és FÁK országok klub

Oroszország és FÁK országok klub hírei

A második világháború keleti hadszínterén (a mai Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna és Lengyelország területe) elhunyt 28 000 magyar katonák és munkaszolgálatosok

Hadtörténi Intézet és Múzeum - Központi Irattár és Hadisírgondozó Iroda II. világháborús nyilvántartásai

Ez az adatbázis a második világháború keleti hadszínterén (a mai Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna és Lengyelország területe) elhunyt 28 000 magyar katona és munkaszolgálatos nevét tartalmazza, akiknek temetési helyéről és halálának körülményeiről a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár adatokkal rendelkezik.

Az adatbázisban található adatok a következők: a katonák, munkaszolgálatosok neve, rendfokozata, születési dátuma, anyja neve, születési és lakóhelye, haláluk oka, időpontja, helye, eltemetésük helye, sírjelük, esetleges áttemetésük és alakulatuk.

Az itt található adatok megegyeznek a Dr. Bús János és Szabó Péter Béke poraikra I. című könyvének adataival.

Bevezető - történelmi háttér

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárában 1998 tavaszán páratlan értéku dokumentumok - második világháborús veszteségi anyagok - közötti összefüggésekre derült fény. Ez lehetővé tette, hogy viszonylag tiszta képpel rendelkezzünk a keleti hadszíntéren létesített magyar katonatemetőkről. Az anyag külön értéke, hogy a legtöbb hősi temetőhöz kapcsolódik valamely, az eltemetettekhez fűződő emlékanyag is.

A dokumentumok három különbözo, azonban egymáshoz szervesen kapcsolódó csoportból állnak. Elsoként azokat a temetokataszter-lapokat lehetnek kiemelni (közel 900 temetorol készült ilyen helyszínrajz), mely napjainkig a legismeretlenebb területe volt a háborús veszteségkutatásoknak. (Gyakorlatilag ezek teljességét látva merült fel a könyv elkészítésének gondolata is.) Ezen nyilvántartások a második világháború során elesett és lehetoség szerint méltó körülmények között eltemetett magyar katonák sírjainak helyét mutatják meg.

A források másik fontos részét azok az ún. veszteségi okmánygyujtok képezik (több mint 26 ezer boríték), amelyekben azok az azonosító jegyek, fényképek, tábori levelezolapok, noteszek vannak, amelyeket az elesetteknél találtak - ezért látszik számos darabon volt tulajdonosának vére, - és ide helyezték el azokat a jegyzokönyveket és jelentéseket is, amelyek az elhalálozás körülményeirol tudósítanak.

A harmadik csoportot azok a veszteségi kartonok alkotják (közel félmillió közül kerültek kiválogatásra), amelyeket a korabeli veszteségi lajstromokkal párhuzamosan készítettek azzal a különbséggel, hogy ezek jóval több információt szolgáltatnak az elesettekrol. Minden olyan katonáról készült egy-egy ilyen, a személyi adatain kívül a veszteség körülményeit feltünteto adatlap, aki valami okból kiesett a harcoló állományból sebesülése, hadifogságba esése, eltunése, vagy halála miatt.

Az iratok szerencsés és sokszor csodával határos módon menekültek meg a megsemmisítéstol és megsemmisüléstol. Pontos tartalmuk, értelmük az ido múlásával feledésbe merült. A háborús veszteséggel foglalkozó történészek már lemondtak róluk, illetve nem hittek létezésükben. Az iratok páratlan "kincset" képeznek így együtt foképp azért, mert nem csak a temetoket és az egyes sírok helyét rekonstruálhatjuk belolük, hanem annak ellenére, hogy halottakról szólnak, mégis nagyon élok és emberi érzésekkel vannak tele. A katonák mindennapi apróbb gondjai mellett megismerkedhetünk az otthon maradottak iránt érzett féltésükkel, félelmeikkel, a család hiábavaló aggodalmával, a viszontlátás örök reményével.

Hosszú idonek kellett eltelnie ahhoz, hogy képet alkothassunk a második világháború során meghaltak további sorsáról. Az elesettekhez fuzodo hivatalos viszonyt az jellemezte, hogy egyrészrol közel ötven éven át úgy állították be, mintha a fronton meghaltaknak a korabeli hatalom még a végtisztességet sem adta volna meg, másrészt a háborúban elesettekrol nem volt tanácsos beszélni, nyíltan megemlékezni, mondván "rossz ügyet szolgáltak.

Ma már pontosan tudjuk, hogy azok a híresztelések, melyek a hosi halottak végtisztesség nélküli, jeltelen tömegsírokba történt eltemetésérol szóltak, nem felelnek meg a valóságnak és a hatalom népbutító politikájának részét képezték. Pontos adatokkal rendelkezünk ugyanis a korabeli temetésekrol, a temetok létesítésérol. Szó sincs tehát arról, hogy ne adták volna meg hosi halottaik számára a kello végtisztességet.

Az összes, mindenre kiterjedo kísérlet ellenére több ezerre teheto azon hosi halottak száma, akik beazonosítását nem lehet elvégezni. Ok a háború ismeretlen halottai maradnak, akiket feltehetoen eltuntként tartanak nyilván.

Dr. Bús János
Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár igazgatója

Itt nézhetsz utána hadifoglyoknak név szerint, valamint pontos sírhely leírásokat, tértépeket is találsz:

http://www.hadifogoly.hu/page10http://www.hadifogoly.hu/page10function PopUpImage(imageURL,imageWidth,imageHeight) { var posLeft=window.screen.width/2 - imageWidth/2; var posTop=window.screen.height/2 - imageHeight/2; newWindow = window.open("","newWindow","width="+imageWidth+",height="+imageHeight+",scrollbars=no,left="+posLeft+",top="+posTop); newWindow.document.open(); newWindow.document.write('<htm'+'l><t'+'itle>IQSYS-Hadifogoly-adatbázis</t'+'itle><bo'+'dy bgcolor="#FFFFFF" leftmargin="0" topmargin="0" marginheight="0" marginwidth="0" onBlur="self.close()">'); newWindow.document.write('<img src="'+imageURL+'" width='+imageWidth+'height='+imageHeight+'>'); newWindow.document.write('</b'+'ody></ht'+'ml>'); newWindow.document.close(); newWindow.focus(); }

Címkék: háború katona magyar munkaszolgálatos