Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, a villámháborúnak elképzelt hadjárathoz néhány nap múlva Magyarország is csatlakozott. A budapesti kormány a hitleri hadigépezet támogatására a keleti frontra vezényelte a 2. magyar hadsereg alakulatait.

A Don folyó mentén kiépített állásaikat az 1943. január 13-án megindult szovjet ellentámadás néhány óra alatt felmorzsolta, a Vörös Hadsereg offenzívája – amely időben egybeesett a sztálingrádi csata utolsó fázisával – valósággal eltüntette a föld színéről a mintegy kétszázezres magyar haderőt. A hadtörténetírók a legnagyobb magyar katonai katasztrófaként jegyzik a Don menti csatát, amelyből csaknem 150 ezer katona soha nem tért haza.

A szovjet áttörés helyszínén, a Voronyezstől 70 kilométerre fekvő Bolgyirjovka község mellett 1997 nyarán emlékhelyet avattak. A környékbeli tömegsírokból mintegy kilencezer, a harcokban elhunyt és korábban a magyar csapatok által eltemetett katona földi maradványait helyezték végső nyugalomra az itt felállított kopjafák alatt. A térségben a Honvédelmi Minisztérium Hadisírgondozó Irodája – orosz partnerszervezetével, a Vojennij Memoriallal együttműködve – csaknem félszáz magyar katonatemetőt azonosított. Ezek fennmaradásáról, illetve – Rudkinóban – központi magyar katonatemető létesítéséről kormányközi megállapodás született. Az emlékhely kiépítése 700 ezer dollárba került, a munkálatok egy részét az orosz fél végezte el, a szovjet államadósság törlesztése keretében.

A bolgyirjovkai emlékművet Törő György fafaragó művész – egykori katona, nyugállományú ezredes – tervezte és készítette. A felülnézetből a Szent Koronát idéző emlékhely középpontjában egy hármas halom emelkedik, rajta kopjafa, egy negyedtonnás, kétnyelvű feliratos márványkővel. Félkörben további hat kopjafa áll, összességükben a honfoglalás hét törzsére, illetve – faragványaikkal – hét magyar tájegységre emlékeztetve. Az avatáson a hivatalos magyar delegációk tagjai mellett részt vettek az Oroszországi Föderáció és a pravoszláv egyház helyi képviselői is, a magyar és orosz feliratú emlékhelyet a voronyezsi pópa is megszentelte.

A bolgyirjovkai emlékoszlopot követően hat évnek kellett eltelnie, míg a Don-vidék egy másik települése, Rudkino közelében újabb, monumentális emlékművet avattak a II. világháborúban ezen a tájon elesett magyarok tiszteletére. A rudkinói emlékhely voltaképpen egy közös hősi temető, ahová a szétszórt sok Don parti temetőből ide szállították az elesettek föltárt maradványait, és temették el tisztességgel az egykori honvédeket, munkaszolgálatosokat. Rudkino Voronyezstől 40 kilométerre délre fekszik, a 2. magyar hadsereg mintegy negyede alussza itt ma örök álmát. A három hektáron elterülő sírkert díszkővel borított útja mentén fekete márványtáblák sorakoznak, rajtuk az elhunytak nevével.  A központi kereszteket alkonyat után három erős reflektor világítja meg, így éjjelente a Don túlpartjáról, több kilométeres távolságból is látható a magyar emlékhely.

forrás: nolblog