Nagyon érdekeseket írsz, köszönöm! Főleg így mond sokat, hogy ezeken a helyeken én is jártam és a nyelvi problémákat is átéltem eleinte. Szerencsés vagyok, mert a hozzád hasonló orosz nyelvtudás után az öt év orosz nyelvű egyetemi tanulás már a második év végén bizonyos magabiztosságot adott a távolabbi csavargásokhoz.

A moszkvai KERKI (külker és idegenvezetői tanfolyamok, kultúrális és politikai rendezvények, kiállítások meg nem utolsósorban alapinformációk Magyarországról és magyar vonatkozásokról), a magyar bolt (magyar élelmiszer, magyar szó) és a Lomonoszov Egyetem (néptánc csoport) volt a kinti magyar társasági élet központja.
Indítok a KERKI-s élményekre egy külön topicot.

Kíváncsian várom a beszámolód folytatását!

Válasz

Köszönöm a bíztatást.

A munkatársammal szeptember legelején Alustától Alupkáig beutaztuk a Krím szub-mediterrán részeit, amelyek rendkívül
szépek voltak.
Szevasztopolba nem mehettünk be mert zárt város volt.
Jaltán öt napot töltöttünk el, visszaúton néztük meg krími tatár kán székhelyét Bahcsi szarájt.

Moszkva.
Általában átutazóban,vagy belárló úton volt szerencsém látni.

Első alkalommal 1986-ban voltam ott átutazóban Gruzia felé.
A KERKI-ben volt a szállásunk.
Nem egész egy napunk volt az átszállásig úgyhogy rohamléptekben bejártunk mindent amit lehetett - Vörös tér, Lenin muzóleum, GUM, Arbat, az akkori kollégám korábban kint tanult Kievben, aki akkor bemutatta a várost, mivel őmár ismerte.
Visszafele csak néhány óra állt rendelkezésünkre, a repülőtérről ki sem mentünk a városba.

Második alkalommal 1987-ben Hersonba utaztunk Moszkván keresztül, ekkor sem volt túl sok időnk nézelődni.
Az akkori munkatársam, aki még nem járt külföldön, így mint " világot járt " embernek nekem kellett megszerveznem a lejutást Herszonba, mondanom sem kell vért izzadtam, mivel az orosz tudásom egyenlő volt a nullával.

A gimi befejezése után kilenc évvel az ember orosz tudása megfakul, főleg ha nem is volt a csúcson a nyelvből.
Nos az iskolai tananyagból ismert " Rubáska i cár " mese fejből való idézése volt a mximum, de ettől még nem kaptunk vonatjegyet. Mondanom sem kell ahol a jegyet lehetett megvenni ott sem beszéltek túl sok nyelvet ( a kollégám némettel, én angollal próbálkoztunk, de nem nagy sikerrel ), úgyhogy nagy nehezen de kaptunk jegyet.

Ezen nagy izgalmak és kétségek után nekivágtunk a város látnivalóinak. mivel jól eltévedtünk, így csak azelőző évi látnivalókon kívül csak Lomonoszov egyetem épületét néztük meg.
Itt vettünk fagyit amit először drágának találtunk, aztán kiderült, hogy két fagyi nem két gömb volt hanem két fél kilós dobozos volt.
Igen kalandos folytatása lett a kinn tartózkodásunknak, amit akkor nem is vettünk komlyan.

Válasz

Jó helyre írtál szerintem. Én is pont ebben az időszakban tanultam Moszkvában és jártam közben a nagy SZU-t. Nagyon szép emlékek fűznek a Krím félszigethez: Minerálnie Vodi fantáziadús nevű településre repültünk, aztán a misztikus nevű Bahcsiszeráj, Szimferopol, Szevasztopol görög eredetű települések stb. , emlékszem Kutaiszire is.

Válasz

Bocs rossz topikba írtam.

Válasz

Egy munkatársammal Herszonban dolgoztunk, ( 1987-88) szintén a peresztrojka és a szuhoj zakon idején.

Sokat kirándultunk a környező településeken, valamint A Dnyepper torkolatánál taláható szigeteken is.

Egy helyi srác Szergej jóvoltából -akivel jó barátságba kerültem - megismerhettem egy ukrán család mindennapjait. Nagyon kedves, barátságos emberek. Szinte családtagként tekintettek. Szergej - aki elég jól törte a magyart, én meg elég rosszul az oroszt - ismertette meg a várost és az orosz nyelvet, így mind a ketten tanultuk egymás nyelvét.

Valóban az utazás és a kultúra számunkra szinte fillérekbe került -bocs kopejkákba - , így bejártuk a Krím félszigetet.
Csodálatosan szép helyek voltak.

Másik, korábbi nagy élményem a grúziai 10 nap volt ami szintén felejthetetlen volt mivel először jártam a " birodalomban"
( SZU).
Ez a út akkor volt amikor a csernobili baleset. Itt egy üdülő városi szállodában Ckaltuboban laktunk nem messze Kutaiszi városától, ahol sok különféle gyógyvízforrás található. Akkoriban nagyon sok nyugat európai gyógyulni vágyó volt ott.
Ami számomra akkor nagyon furcsa volt, hisz úgy tudtuk a SZU nem szimpatizál a kapitalistákkal.

Nos ezek mind szép emlékek.

Válasz

A Peresztrojka éveit tudom említeni. Onnan vannak a legmélyebb tapasztalataim.
Jegyrendszer volt vodkára, cukorra, cigarettára, ami jó cserealapnak bizonyult, mivel nem éltem ezekkel.
Problémás volt gyakran a napi élelmiszerek beszerzése, viszont nagyon jó színházi előadás és koncert élményeket szereztem. Az olcsó, igaz nagy kreativitással beszerzett, jegyek lehetővé tették, hogy beutazzam gyakorlatilag az egész volt SzU-t.
És te? Kinek van még hasonló élménye?

Válasz